Ádám és Éva keresztyén, negyvenes éveik elején járnak. Ádám ezt mondja: „Nincsenek nagy problémáink. Csak a feleségem unszolására jöttem. Nem értem mitől olyan feszült. Minden úgy jó, ahogy van. Szerintem nagyszerű a házasságunk. Igazán szeretem őt, és fontos is a számomra. Ha segít neki ezt megérteni, akkor minden rendben lesz újra."

Éva egészen más véleményen van. Súlyosbodó depresszióról, keserűségről, fojtogató érzésekről számol be. Szerinte Ádám „nem kommunikál” és így foglalja össze: „Ami a legjobban irritál, az Ádámnak a szüleihez való viszonya. Hetente legalább kétszer meglátogatjuk őket, és az utóbbi 14 évben minden vakációnkat együtt töltöttük. Néha nem tudom, hogy Ádámhoz mentem férjhez, vagy a szüleihez? Ádám azt mondja, szeret engem, de nem tudom, valóban így van-e?"

1. Ádám ezt mondja: „Szerintem nagyszerű a házasságunk."
1. Egyetértesz Ádámmal? Ha nem, miért?
2. Mutass rá néhány problémára, amellyel Ádám és Éva küszködik.
2. Miért jelentek meg ezek a problémák? 2 alapvető ok:
1. Kapcsolatukat megrontotta a saját bűnös önzésük
2. Vagy nem értik, vagy nem hajlandók követni Isten házasságra vonatkozó Tervét.
1. Amikor két ember összeházasodik, mindketten rendelkeznek valamilyen elképzeléssel a házasságukra vonatkozóan. Ha ezek az elképzelések hasonlóak, akkor nincs sok probléma. Ha azonban ezek az elképzelések jelentős mértékben különböznek, akkor nehéz problémáik lesznek a házasságukban.
2. Ádám és Éva házasságában a következő történik:
• Évának a házasságról alkotott elképzelései nagymértékben különböznek Ádámétól.
• Sem Éva sem Ádám elvárásai nincsenek betöltve. A problémák sora természetes következmény.
1. Sok házasságra jellemző ez.
3. Ha Ádám és Éva meg akarják oldani problémáikat (ha újra szerelmesek akarnak lenni egymásba), akkor a következő két dolgot kell megtenniük:

1. Bűnbánatot kell tartaniuk, és késznek kell lenniük a változtatásra
2. Meg kell érteniük, és késznek kell lenniük követni Isten házassági kapcsolatokra vonatkozó Tervét. (A jó házasság elkötelezettségen alapszik.)

1. Elsősorban ez azt jelenti, hogy el kell kötelezniük magukat arra, hogy betöltsék hivatásukat Isten Tervében. Az előző fejezetben hat Istentől rendelt célját láttuk a házasságnak:

1. 1Móz. 2,18 – Segítőtárs
2. 1Móz. 1,26 & Mal. 2,15 – Gyermekek (hívő utódok nevelése)
3. 1Móz. 1,28 – Munkatárs (közös feladat a művelése a teremtett világnak, és az uralkodás felette)
4. Ef. 5,22-32 – Tanútárs (bizonyságtétel és hitvallás Istenről)
5. 1Móz. 2,24c – Egyesülés (egy testté letel és átfogó együttműködés kiformálása)
6. 1Móz. 2,18; Ef. 5,25-27 – Teljesség (egymás segítése a megtisztulásban, a megszentelődésben)

1. Másodsorban ez azt jelenti, hogy el kell kötelezniük magukat a férj-feleség viszony elsődlegessége mellett a családi életben. Isten parancsa az, hogy a férj-feleség viszony legyen a legelső és legfontosabb a családi kapcsolatok között, amelyre az összes többi kapcsolat épül.

1. A Szentírás számos helyen tanítja a FÉRJ-FELESÉG (HÁZASSÁGI) VISZONY ELSÖDLEGESSÉGÉT. Ezt tanítja például az:
1. Ef 4 és 5; a Kol. 3 és 4
1. Ef 1-3 kapcsolat Istennel;
2. A 4. fejezettől foglalkozik az Ige az emberi kapcsolatokkal.
1. 4,1-5,21 – átfogó képet ad a személyes életünkről, és a személyek közötti kapcsolatokról
2. 5,22- – az általános tanítás leszűkül konkrét személyi kapcsolatokra. Ez a szakasz foglalkozik a munkaadó - munkavállaló; a gyermek - szülő; szülő - gyermek és a férj - feleség közti viszonnyal.
3. Az alábbi fontos tények jelzik, hogy házasság a legfontosabb az emberi kapcsolatok között:
1. A férj – feleség viszonyról beszél legrészletesebben az Ige. A házasságnak 12 verset szentel, az összes többire 9 vers jut.
2. Amikor részletekbe bocsátkozik az Ige, a férj – feleség viszony kerül először említésre.
3. Isten a Krisztus és a Gyülekezet közötti kapcsolathoz hasonlítja a házassági viszonyt.
4. Isten azt mondja, hogy a kettő egy testté lesz. Ez nem jellemző a munkaadó – munkavállaló, sem a szülő – gyermek viszonyra. A férj – feleség viszony egyedülálló és különleges.
5. A férjnek úgy kell szeretni a feleségét, ahogy Krisztus szerette a Gyülekezetet, és a feleségnek úgy kell engedelmeskednie, ahogyan a Gyülekezet engedelmeskedik Krisztusnak.
2. A házasság elsődlegessége látható ugyancsak a Kolossé levélben is
1. Kol. 1-2 kapcsolat Istennel
2. Kol. 3,1-17 átfogó képet ad a személyes életünkről, és a hívők közötti személyi kapcsolatokról
3. Kol. 3,18 konkrét utasítások – kezdve a férj – feleség viszonnyal, majd szól a szülő – gyermek és a munkaadó – munkavállaló viszonyáról.
2. A házasság és a család fontossága látható az 1Tim. 3,1-5-ben is – a lelki elöljáróság feltételei
1. 1. vers törekszik / kíván
2. 2. vers az első általános feltétel, – majd 12-13 konkrét feltétel. Ezek közül az első a férj – feleség viszonnyal foglalkozik.
3. A házasság és a család fontossága látható az 1Tim. 5,1-10, 14; & Titus 2,3-5-ben is.
1. 1Tim. 5,4, 8;
2. 1Tim. 5,9;
3. 1Tim. 5,14 a fiatalabb özvegyek menjenek újra férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást – hogy az ellenség ne találjon alkalmat a gyalázkodásra.
4. Tit. 2,4-5 a feleségeket bátorítja férjük szeretésére.
4. A házasság elsődlegességét és alapvető voltát tanítja az Ige az 1Móz 2,18, az 1Móz 2,24, a Mt. 19,5 és az Ef. 5,31-ben.
1. A következő négy tény hangsúlyozza ezt az elsődlegességet:
1. A családot a férj és a feleség alkotja. A gyermekek nem kiegészítik a családot, hanem kibővítik azt. A gyermek nélküli házasság is család.
2. Isten azt parancsolja, hogy a gyermekek hagyják el szüleiket, de a férjnek sosem parancsolja, hogy hagyja el a feleségét. Éppen ellenkezőleg, ez tiltott dolog!
3. A férj ragaszkodik a feleségéhez. Nem ragaszkodik a feleséghez és szüleihez, vagy a feleségéhez és gyermekeihez.
4. A két ember egy testté válik. Ezt sehol sem mondja az Ige a szülőkről és a gyermekekről.
2. Ezek az igeversek rámutatnak a szülő - gyermek viszonyban oly gyakran megtalálható problémára, amely a házasságot sok esetben megronthatja. Érdekes az 1Móz. 2,24-ben, hogy Ádámnak és Évának nem voltak földi szüleik, tehát nem volt kit elhagyniuk. Isten azonban előre tudta, hogy lesznek gyermekeik, és a szülő – gyermek viszonynak a helyes alapokon kell nyugodnia.
1. Isten tudta, hogy a gyermek – szülő viszony a gyermek házasságkötése után óriási problémák gyökere lehet. A Biblia számos példáját adja a rossz rokonsági kapcsolatoknak. Gondoljunk pl. Izsák és Rebeka problémáira Ézsau feleségeivel (1Móz. 26, 34-35); vagy pl. Jákób és apósa közötti problémákra (1Móz. 31,1-55, különösen a 48-52 versek).
2. Ezek a rokonsági kapcsolatok nemcsak a bibliai időkben okoztak problémát.
3. Azt mondja az Ige az 1Móz. 2,24-ben: „Ezért a férfi elhagyja…" Mit ért Isten az „elhagyás" alatt? Sokkal többet, mint azt a legtöbb ember gondolná. Sokan azt hiszik, hogy elhagyták szüleiket, pedig valójában az elhagyás nem történt meg.
1. 60 éves férfi: „Házasságunk legtöbb problémája abból fakadt, hogy nem hagytuk el szüleinket…"
2. 65 éves férfi: „Belátom, hogy nem vagyok tökéletes férj, és sok tekintetben hibáztam. Kész voltak elmenni lelkigondozásra, de a feleségem elhagyott, és visszaköltözött 85 éves szüleihez."
4. Amikor Isten a szülők elhagyásáról beszél, akkor azt mondja, hogy a házasságkötés után a gyermekek új módon viszonyulnak szüleikhez. Kapcsolatuk jelentős módosulásokon megy keresztül, és a szülők gyermekükhöz való viszonya is drámai változásokon megy át.
1. Az a szó, amelyet az „elhagy” szóval fordítunk, rendkívül erőteljes kifejezés.
1. Héber: „AZAB"; 1Móz. 39,11-18
2. Görög: „KATALEIPO"; Mt. 4,13; Zsid. 11,25-27;
2. Ez nem jelenti azt, hogy magára hagyom – megszakítok minden kapcsolatot, és nem tartozom többé felelősséggel szüleim iránt.
1. A szülőtisztelet parancsa (2Móz. 20,12) nem teszi hozzá: „amíg házasságot nem kötsz…”
2. A Péld. 23,22 figyelmeztet arra, hogy öreg szüleinket nem vethetjük meg. 1Tim. 5,4, 8;
3. A Mk. 7-ben Jézus utal arra, hogy aki nem visel gondot szüleiről, az megtöri Isten törvényét, és hazudik, ha azt mondja, hogy kapcsolata van Istennel. Az elhagyás tehát nem magára hagyást jelent.
3. Ezen túlmenően, amikor Isten az elhagyásról beszél, akkor első renden nem földrajzi távolságról beszél, noha ez javasolt.
1. A puritánok a 17-18. században megkövetelték, hogy az új házasoknak külön rezidenciájuk legyen. (Packer: Quest for Godliness)
2. Ez így helyes! A legtöbb – ha ugyan nem minden! – esetben az a legjobb, ha az új pár külön lakik. Ugyanakkor azonban lehetséges 1000 km-re lakni a szülőktől, az elhagyás megtörténte nélkül.
• Meggyőződésem, hogy az elhagyás az 1Móz. 2,24-ben első renden nem földrajzi értelmű.
5. Ha tehát az „elhagyás" nem „magára hagyás", és nem is földrajzi értelemben vett az 1Móz. 2,24-ben, akkor mire utal az Ige? Mit jelent a szülők „elhagyása” igei értelemben?
1. Nézzük meg, mit jelent ez a „levetkőzés” szemszögéből nézve:
1. Elhagyom a szülőktől való függőséget érzelmileg, anyagilag;
2. Kilépek a szülő uralmi köréből;
3. Elhagyom a szülő központú és szülő irányította életmódot;
4. Levetem a gondolkodás nélküli, imitáló-reagáló szülőkapcsolatot;
5. Nem engedek teret keserűségnek, fenyegetettségnek, ha a szülők nem értenek egyet velem;
6. A boldogságom, biztonságom nem a szülők jóváhagyásától függ;
7. A szülőkről nem beszélgetünk (se pro, se kontra). Beszélgetéseinknek ez nem lehet az alapvető témája;
8. Elhagyom a szülő(ke)t, mint legbenső bizalmasaimat;
9. Nem engedem, hogy a szülők utáni vágy erősebb legyen, mint a párom utáni vágy;
10. Elhagyom az eredeti család elképzeléseit a család szerkezetére és működésére vonatkozólag;
11. Kész vagyok feladni a szülők életstílusát és viselkedési normáit, amelyek gátolják a házasságukat, hacsak ez nem ütközik az Igébe;
12. Elhagyom a „Másokat vádolok" játékot;
13. Feladom azt a gondolkodás, amely szerint az, amit a szülők tettek vagy nem tettek, meghatározó a jövőmre nézve; és a szülők hibái döntő mértékben befolyásolták az életemet.
• Minden tehát negatív szempontból nézve jelenti a szülők elhagyását.
2. Nézzük meg, mit jelent ez a „felöltözés” szemszögéből nézve:
1. Kiépítem az egyenrangú felek társkapcsolatát;
2. Teljes felelősséget vállalok az életemért és döntéseimért;
3. Mint tanácsadókra és erőforrásra tekintek szüleimre;
4. Kész vagyok tisztelettel meghallgatni szüleim véleményét, és aztán Isten irányítása alatt hozom meg a saját döntéseimet;
5. Kész vagyok objektíven és reálisan értékelni szüleim erősségeit és gyengeségeit, azok túlhangsúlyozása nélkül;
6. Szeretem szüleimet minden hibájuk ellenére
7. Megbocsátok szüleimnek;
8. Kész vagyok megvizsgálni a saját normáimat, hogy vajon Isten mércéje szerint valók, vagy csak a szüleim értékrendjének az utánzása;
9. Egymás családja iránti tisztelettel megbeszéljük a másik fél családi hátterét anélkül, hogy védekező vagy támadó magatartást tanúsítanánk, vagy becsmérelnénk a másik családját;
10. Kész vagyok megváltoztatni a viselkedésemet és magatartásomat, amelyek nem biblikusak, hogy ne akadályozzák a házasságomat;
11. Kész vagyok elfogadni új perspektívákat és viselkedésmódokat, ha azoknak a természete nem ellentétes az Igével;
12. A páromat tekintem a legfontosabb embernek az életemben – a párom véleménye, meglátásai és aggodalmai a legfontosabbak a számomra;
13. Elfogadom a párom szüleit, és ugyanolyan tisztelettel viseltetem feléjük, mint a saját szüleim iránt;
14. Döntéseink alapja az a hit, hogy amit teszünk, azt Isten akarata szerint cselekesszük, nem csak azért, mert a szüleink kedvében akarunk járni.
6. Alapjaiban véve ezt jelenti a szülők elhagyása, és ez része annak az elkötelezettségnek, hogy a házasságom minden más emberi viszony felett áll.
1. Ezt nem tette Ádám és Éva, és még sokan mások;
2. Ezt kell mindenkinek tennie, aki házasságát Isten Terve alapján építi, és szerelmes akar maradni a párjába élete végéig.
7. Ennek a témának a befejezéseként keressük ki Mózes második könyve 18. fejezetét, amelyben bibliai példát találunk a jó rokoni és szülő – gyermek viszonyra a gyermekek házasságkötése után. (2Móz. 18,1-26

1. 1. vers Jetrót érdekelte Mózes élete és munkája;
2. 2-5. versek Jetró visszahozza Mózeshez a feleségét és gyermekeit;
3. 5. vers Hajlandó a kényelmetlenségeket is vállalni értük;
4. 6. vers Nem érkezik bejelentés nélkül – üzen Mózesnek;
5. 6. vers Nem próbálja hatalmában tartani a lányát és az unokáit;
6. 7. vers Mózes tiszteletet és szeretetet tanúsít apósa iránt – kimegy elé, meghajlik előtte, megcsókolja;
7. 8. vers beszámol arról, ami történt az életében; Jetró érdeklődést tanúsít;
8. 8. vers Mózes meg akarja osztani örömét és bánatát, és nem kell gátlásokat éreznie;
9. 8. vers Nyíltan beszélgetnek az Úrról és lelki témákról;
10. 9. vers Jetró örül Isten áldásainak Mózes életében;
11. 10-11. versek Jetró kimondja, hogy bátorítást nyert és megerősödött hitében Mózes bizonyság tétele által;
12. 12. vers Együtt vesznek részt az istentiszteleten;
13. 12-18. versek Jetró aggodalmát fejezi ki Mózes egészsége és munkaterhei miatt;
14. 14. vers Mielőtt véleményt formálna vagy tanácsot adna, Jetró információt gyűjt; – megkérdezi, hogy mit csinál Mózes, és miért úgy csinálja, ahogy teszi;
15. 15-16. versek Mózes szívesen válaszol apósa kérdéseire anélkül, hogy fenyegetve vagy megfélemlítve érezné magát, nem vonul védekezésbe, és nem érzi úgy, hogy apósa tolakodó lenne;
16. 17. vers Jetró nem szégyeníti meg Mózest nyilvánosság előtti kioktatással;
17. 19-23. versek Jetró konstruktívan kritizál és tanácsol;
18. 19-23. versek Jetró megmagyarázza, hogy tanácsa Mózes javát akarja szolgálni – hogy ne merüljön ki; ne vegyen több terhet magára, mint kellene;
19. 22-23. versek Jetró nemcsak arra mutat rá, hogy véleménye szerint Mózes mit csinál rosszul, hanem tiszteletteljesen tanácsot ad, miként változtathat az adott helyzeten;
20. 23. vers Jetró ugyan tanácsot ad, de felhívja Mózes figyelmét arra, hogy végső döntését Isten utasításai alapján hozza meg – „ezt tedd, ha Isten is ezt parancsolja neked’" – nem parancsolgató;
21. 24. vers Mózes tisztelettel meghallgatja apósat és nem védekezik, nem mentegeti magát;
22. 24-26. versek Mózes őszintén értékeli apósa tanácsait, és megszívleli azokat;
23. 24-26. versek Mózes megvalósítja apósa tanácsait – úgy tesz, ahogyan Jetró javasolta;
24. 27. vers tiszteletteljesen elköszönnek egymástól, és saját útjaikon továbbhaladva igyekeznek megfelelni Istentől kapott felelősségeiknek.

1. Ha tehát Istent dicsőítő házasságban akarunk élni, akkor meg kell értenünk és meg kell valósítanunk Istennek házasságunkra vonatkozó Tervét. Ebben a Tervben szerepel az elkötelezettség Isten céljainak a betöltésére és az az elkötelezettség, hogy házasságunk elsődleges fontosságot kap életünkben. Ez az elsődleges fontosság azt jelenti, hogy házasságunk minden más elé kerül az életünkben, kivéve az Istennel való kapcsolatunkat. A házasságunk fontosabb, mint a munkánk, a hobbink, sőt még a szüleinkkel való kapcsolatnál is előbbre való. Ez Isten Házassági Terve, és csak így maradhatunk szerelmesek egymásba életünk végéig.
2. Kérek mindenkit, gondolja át alaposan ezeket az alapelveket. Ha kettőtök közül egyik vagy másik (vagy mindkettő) nem vállalja ezeket az elkötelezettségeket, ne házasodjatok össze! Aki nem kész megfelelni ezeknek az elkötelezettségeknek, az úgy jár mint az említett Ádám és Éva.