A Biblikus Egyház

Egy családon belül, sõt ikrek között is elõfordul, hogy az egyik különlegesen tehetséges a zenében, míg a másik a sportban jeleskedik. Olykor pedig sem egymáshoz, sem a szülõkhöz nem hasonlítanak. Mégis, a családtagokat olyan kötelék fûzi egybe, amely összehasonlíthatatlanul erõsebb, mint ezek a különbségek. Ugyanígy a Krisztus-Test egyházai, gyülekezetei is sajátságos jelleggel rendelkeznek. A liturgia, a szervezeti rend lehet különbözõ. Az ilyen külsõ jellemvonásoknál azonban sokkal fontosabb az a kötelék, amely egybefûz minket más keresztyén közösségekkel. Vannak bizonyos hitigazságok, amelyek mellett minden keresztyen egyháznak el kell köteleznie magát. Ezek a hitigazságok változtathatatlanok; nem lehetnek kompromisszum tárgyai. Megalkuvásnak helye nincs. Hajoljunk el tõlük csak egy cseppet is, és az egyház megszûnik egyház lenni. Az alábbiakban ilyen alapigazságokat szeretnénk közreadni.

Isten iránti megkülönböztetett tisztelet

Az egyháznak Istent dicsõítõnek kell lennie. Ez áll a középpontban, nem pedig a tagok hogyléte. Az egyház szerves, élõ egység, amely Isten megismerését, dicsõítését tekinti feladatának, nem pedig egy szervezet, amely azon fáradozik, hogy az emberek szükségleteit kielégítse, – hogy azok jól érezzék magukat. Akik ismerik és dicsõítik Istent, azoknak életszükségletei kielégíttettek: "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…" (Péld. 9,10). Amikor Istennel helyes viszonyban van az életünk, minden más a helyére kerül. Az emberekre is úgy nézünk, ahogy Isten tekint rájuk. Mindez azonban az Isten iránti megkülönböztetett tisztelettel kezdõdik. Azzal, hogy komolyan vesszük Õt, és annak tekintjük, aki: Istennek. A ma keresztyénei sok esetben szolgává alacsonyítják le Istent, amikor elvárják, hogy "bevásárló-imádságaik" követeléseit feltétel nélkül teljesítse. Sokan nem tudják, mit jelent Isten tisztelete, imádása. Vannak, akik azt hiszik, hogy Isten imádata mindaz, ami felbuzdulást, szívük forrósodását okozza. Milyen téves, hiányos felfogás ez! Sokan vannak a Márták, és egyre kevesebb a Máriák száma (Lk. 10,38-42). Az Egyház egyre elfoglaltabb a szolgálattal, és alig jut idõnk leülni Jézus lábaihoz. Nem remegünk meg az Ige szavára. Nem tekintünk Isten végtelen szentségére, következésképpen saját bûnösségünk sem tûnik olyan szörnyûnek. Keresztyén könyvesboltjaink olyan könyvekkel vannak tele, amelyek nagy többségének az elégetésével semmit sem veszítenénk. Az Egyház legszentebb állapotában a hívõk kevés könyvet olvastak, de azok a könyvek az Istennel mély közösségben való életre tanították õket. A mai könyvek többsége nem ilyen. A Jak. 4,8 azt mondja, hogy "Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok." Szeretnénk, ha Isten lenne a szomszédunk? Az talán inkább idegesítene minket. Ezért folytatja így a Jak. 4,8: "Tisztítsátok meg kezeiteket ti bûnösök." Minél közelebb vagyunk Istenhez, annál tisztábban látjuk bûneinket. Ez alázatra és bûnbánatra indít. A Jak. 4,10 azt mondja, hogy "alázzátok meg magatokat az Úr elõtt, és felmagasztal titeket." Komolyan kell vennünk Istent, magasztalva Õt. Ne akarjunk ember-központú egyházakat! Igen, Krisztus szeretetével akarjuk elérni az embereket, de legyen Isten az imádatunk és életünk középpontja.

Az Ige iránti megkülönböztetett tisztelet

A Szentírás mint legfelsõbb tekintély ad útmutatást a keresztyén élet kérdéseiben. Ez a tény állandó támadások kereszttüzében áll a ma egyházában. Ahol a homoszexualitás elfogadott életforma az Egyházban, ott a Bibliát kidobják az ablakon. Ezt teszik azok is, akik szerint Isten ma is ad speciális kijelentéseket, amelyek túlhaladják a Bibliában foglaltakat. Isten a Biblia lapjain jelenti ki magát, ezért kell a Szentírást mint végsõ tekintélyt elfogadnunk. Az Ige ellen éppen azok intézik az egyik legsúlyosabb támadást, akik azt vallják, hogy hisznek a Biblia tanításaiban, de nem tudják, mit tanít az Ige. Azt mondják, hogy a Biblia minden szavát elhiszik, de nem tudnak egy igeverset sem pontosan idézni. Hogyan hihetünk abban, amit nem ismerünk? Jézus mondta: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt.4,4). Ezért kell tanulmányoznunk az Ige minden szavát. Minden szó, amelyet Isten mond, fontos!

Tiszta hitelvek

Az Isten és Igéje iránti megkülönböztetett tisztelet csakis tiszta hitelvek tanítását jelentheti. Végtelen azon keresztyének száma, akik bizonytalanok hitelveik felöl. Sok pásztor hirdet "prédikációcskákat keresztyénkéknek". – Igehirdetéseket, amelyek kellemesek, érdekesek. Néha szomorúak, néha vidámak, néha repesõ szívûek leszünk tõlük. Alapvetõ hitigazságokról ritkán hallunk tanítást. Ritkán hangzik tanítás Isten igazságairól – életre, halálra, mennyre, pokolra, bûnre, megváltásra, megigazulásra, megszentelõdésre, Krisztusra, Szentlélekre, a megváltott ember pozíciójára, a világra való tekintettel. Pedig ezekre az igazságokra van szükségünk, hogy legyen mire építenünk az életünket. Erre szólít fel minket az 1Tim. 4,6: "Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyeket követtél;"

Megszentelt életvitel

Éles határvonalat kell húznunk, és alaposan át kell gondolnunk, milyen behatásoknak tesszük ki magunkat és gyermekeinket. Lehetetlen pornó-, akció-, sõt gyermekfilmeket nézni, bulvár- és szexlapokat, kalandregényeket olvasni anélkül, hogy ne fizetnénk meg alaposan az árát. Az erkölcstelen és istentelen értékrendszer beszívódik szívünkbe, gondolatainkba. Ne alacsonyodjunk le a világ színvonalára. Amit a mai társadalom eltûr, az elképesztõ. A szegényes szókincs, az orcapirító bûnök természetessége degenerálja a társadalmat. A keresztyének tiszta életvitelre hívattak el, amely nem alku tárgya. A lelki tisztaság színvonalát ne csökkentsük le! A 2Kor. 7,1 ezt mondja: "Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vívén véghez a mi megszentelésünket". Az Egyháznak ezt a színvonalat kell megkövetelnie. Ha kell, akkor a Mt. 18,15-17 fájdalmas végrehajtásával. Ha valaki vétkezik, vonjuk felelõsségre az egyén és a közösség érdekében! Krisztus Teste nem tûrheti el a bûnt tagjai sorában. Sok keresztyén nem veszi olyan komolyan a megszentelt életvitelt, ahogy kellene. Hol állok én? Hol állunk mi a személyes szentség és az élõ Istennel való személyes közösség tekintetében? Nem végezhetjük Isten munkáját fél-keresztyén életvitellel.

Lelki elöljáróság

Az Egyház feje Jézus Krisztus (Ef. 1,22; 4,15), Aki földi uralmát lelki elöljárókon át gyakorolja (1Thes. 5,13-14; Zsid. 13,7;17). A Zsidók 13 az elöljárók iránti engedelmességre szólít fel, mert õk vigyáznak lelkünkre. Példaadó életük követését parancsolja. Az 1 Thes. 5, 12-13 ezt mondja: "Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket; És az õ munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel." Jézusnak 12 tanítványa volt. Minden felsoroláskor Péter neve kerül legelölre (Mt. 10,2-4; Mk. 3,16-19; Lk. 6,14-16; Csel. 1,13). Õ volt a szószóló. Ez nem azt jelenti, hogy különb volt a többinél. Egyszerûen õ kapta az igehirdetés ajándékát, a többiek más ajándékokkal rendelkeztek. Péter és János mindig együtt járt. Azt gondolhatnánk, hogy János nem számított sokat. Pedig a Jézussal való belsõ kapcsolata révén sok nagyszerû dolgot mondhatott volna el. Meg is írta a János evangéliumát, leveleit és a Jelenések Könyvét. Amikor azonban Péterrel volt együtt az Apostolok Cselekedetei elsõ 12 fejezetében, mindig hallgatott. Alávetette magát tanítványtársának, akinek az igehirdetés ajándéka adatott. Barnabás nagyszerû tanító volt, és alighanem a korai egyház egyik vezetõje. Mégis, amikor Pállal együtt járt misszióúton, még a hitetlenek is felismerték, hogy Pál volt a szóvivõ (Csel. 14,12). Az egyes lelki elöljárók különböznek lelki ajándékaikban. Ezen túl azonban egyenlõség van lelki fennhatóság tekintetében azok között, akiket a Biblia véneknek vagy felvigyázóknak hív. Az ilyen lelki elöljáróság nélkülözhetetlen Krisztus Egyházában. A keresztyén gyülekezeteknek megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük a komoly lelki vezetõk képzésére és a nekik való engedelmességre. A gyülekezeti élet mikéntjében van tér a különbözõségre. Vannak azonban olyan hitelvek, amelyek nem képezhetik alku tárgyát. Vizsgáljuk felül, és biztosítsuk, hogy gyülekezetünk ragaszkodik ezekhez a Krisztussal összekötõ kapcsokhoz.
 
 


Back
Back to Home Page