A halacskának egy nap elege lett a tengerbõl. Úgy érezte, hogy a testét körülfogó víz gátolja a szabad mozgásban. Úgy döntött, hogy kilép a vízbõl, amely behatárolja mozgásstílusát, korlátozza szabadságát és határt szab annak,
hogy hal-képességeit a teljes mértékben kibontakoztassa. Kiúszott tehát a tengerpartra, és addig erõlködött, amíg végül kivetõdött a homokra, ahol így kiáltott fel:- "Végre teljesen szabad vagyok!" --
"Ó az a kis buta!" - gondoljuk automatikusan.
Hiszen tudjuk, mi a valóság. A halacska nem szabad lett, hanem HALOTT! A testét körülfogó víz nem korlátozta a szabadságában. Éppen ellenkezõleg, biztosította azt a közeget, amelyben élt, mozgott, létezett, mint hal. Az volt a szükséges és tökéletes
környezet hal létének teljes kibontakoztatásához.A kis történet azonban rólunk szól.
Az ember kényelmetlenül érzi magát Isten mindenhatósága és mindent tudása miatt. Sokféle szabadulási kísérlete közül az egyik az ateizmus, amely egyszerûen
letagadja Isten létét. Úgy érzi, hogy Isten léte behatárolja szabad akaratát, és képtelen kibontakoztatni képességeit, hiszen ha Isten mindent tud, a mi akaratunk, cselekedeteink értelmetlenek. Úgyis az lesz, amit Isten akar. A valóságban azonban Isten abszolút mindenhatósága ad biztosítékot arra, hogy döntéseinknek, tetteinknekértelme legyen.
Õ adja meg azt a közeget, amelyben lehetséges az Élet. Pál apostol ezt így fogalmazta meg:
"...mert õbenne élünk, mozgunk és vagyunk..." (Csel. 17,28/a)
Mi azonban nem akarunk ebben a közegben élni. Rosszul érezzük magunkat, mert az emberi szív, amelybõl döntéseink fakadnak (igei értelemben) javíthatatlanul bûnös.
"Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!" (Jer. 17,9)
A bûnös emberi szívet Isten megmentõ és újjáteremtõ kegyelme tudja csak átformálni.
"Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója, a lelkek megítélõje..." (Jer. 7,10/a)
Amire az embernek szüksége van, az nem egy új környezet vagy közeg, hanem új szív. Az új szív pedig Isten kegyelmi ajándéka, nem emberi erõfeszítés eredménye:
"Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekbõl a kõszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt mûvelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek." (Ez. 36,26-27)
Enélkül a változás nélkül nincs emberi szabadság. Az igazi szabadság nem metafizikai humán jelleg, hanem az a képesség, hogy tudunk Isten szerint gondolkodni.
"A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, ÉS NEM IS TUDJA MAGÁT ALÁVETNI." (Rm. 8,6-7)
Az igazi szabadság Isten kegyelmi ajándéka. Aki ezt a kegyelmi ajándékot nem fogadja el, az ugyanúgy halálra kárhoztatja magát, mint történetünk halacskája.